Furcsán érzem magam. Egyértelműen rossz hatással van rám ez a sok agyalás, de nem tudok mit tenni, egyszerűen rákényszerülök. A nap minden percében Hyungwon jár a fejemben, és az ő logikátlan logikája, ahogy a napjait rendezi. Próbálom összeilleszteni a szálakat, de olyan kuszák, olyan kiismerhetetlen az egész, hogy nem megy.
- Hoseok - bök valaki erősen vállon, mire fejemet megrázva vissza is térek a jelenbe.
- Én? - pillantok az engem megzavaró Kihyunra.
- Nem, baszd, a nagyanyám.
- Bocs, vele nem tudok szolgálni…
- Merre jársz?
- Fejben éppen egy ismeretlen fiút verek, hogy jobb belátásra bírjam.
- Szerintem, menj orvoshoz - vág lesajnáló arcot, majd el sem mondva, amiért jött, tovább is megy.
“ … Megértettem, és már látom! Látom, mi az igazán fantasztikus a zöld fűben, a kéken égben, az emberek ezreiben, a születésben és a halálban. Igazából, most egyszerűen minden csodálatos számomra. Szeretek élni, szeretem a testem, szeretek mindenkit.
Soha életemben nem voltam még ennyire gondtalan, tehermentes, felszabadult, mint mostanság, amit nem is győzök kihasználni. Kedves Naplóm, te tudod, milyen érzés, mikor idegen emberek mosolyognak vissza rád? Csak próbáld ki… Egy mosoly mindenre gyógyír…”
Ez a fiú egészen biztos szívott valamit. Legalábbis, az első két nap még ezt hittem… Tény, azt sem lehet kizárni, hogy állandóan be van állva, ám mi az már, mikor az eddig egész végig komor, szomorkodó, már-már depressziósnak tűnő fiú ilyen nyálas maszlagokat ír?
Csak remélni merem, miszerint komolyan megváltozott az élete, és nem bántják már otthon, illetve, tényleg úgy érez, ahogyan azt leírja. Bár, ettől függetlenül nem ártana egy orvosnak rálesnie.
Telnek, múlna a napok, s én a vizsgák miatt már azt sem tudom, ki vagyok. Igyekszem pozitívan szemlélni a dolgokat, és gyakorlatban hasznosítani a tanácsait - miért ad egy ember tanácsot egy naplónak?! -, de ez nem az én világom.
Ráadásul, esténként, mikor visszaolvasom néhány előző feljegyzését, mindig elfog valami furcsa kétely, ugyanis az akkori, és az újabb közt a különbség ég és föld. Mintha az utóbbi néhányat nem is ő írta volna, hiába egyezik a kézírás, a stílus. Mondjuk, mi oka lenne bárki másnak oda adni? Vagy, az a bárki más, aki az újakért felelős, elhagyta, és végül így kötött ki a könyvtárban. Na jó, ez tényleg hülyeségnek hangzik… Bárhogy is legyen, meg fogom fejteni.
Nem vágom, mit keresek megint ezen a környéken, nem mellesleg egy sima kisbolt miatt, ám már nincs sok hátra, és én bizony végig akarom csinálni. Ugyan másra sincs időm, mint itt lábatlankodni, de legalább majd lesz mit ecsetelnem Hyungwonnak. Tiszta lovagias vagyok…
“Kedves Naplóm
Nem szokásom semminemű egészségtelen, hizlaló, vagy állati származékot (a halon kívül) tartalmazó ételt fogyasztani, de egyszer élünk, nem?? Ha ezidáig ilyen szépen türtőztettem magam, itt az ideje kirúgni a hámból. Vicces, hogy számomra ez jelenti, azt.
Suli után fogtam magam, és elbattyogtam az itteni, Muskátli nevű közértbe, ahol már gyermekkorom óta ismernek a tulajok. Gyakran járok ide. Először nem is lepte meg őket a kosaram tartalma, elvégre vihettem volna anyuéknak is, de mikor mondtam, hogy ez mind az enyém, nagyon viccesen néztek engem. Már csak azért is megérte.
Egyébként, ma nem történt más érdekes dolog.
Maximum, még azt tudnám említeni, hogy életemben másodszor lementem az egyetemi kosárpályára, hogy megpróbáljak játszani. Nos, a képességeim nem igazán alkalmasak erre, meg az a piros hajú, nagydarab srác is szörnyen ijesztő. Vele akartam egy csapatba kerülni, de nem sikerült, így megint sokszor landoltam a földön. Négy után már nem számoltam… Egynek elment, többször viszont nem vágyom rá, ígyis kellően fáj minden létező, és nem létező testrészem. Kifáradtam. Jól érzem magam.
2017. Április 27
Hyungwon”
Az csakis Jooheon lehet! Más állat nem festené pirosra a haját, és bár jelenleg szőke, minden jelző rá utal. Viszont… ha ő ott volt, nekem is ott kellett lennem. Nem bírom, már nagyon látnom kell, hogy fel tudjam idézni az akkori napot és őt magát.
- Hyung!
- Tessék? - pillant rám egy szolid mosollyal, várva a mondandómat, mely hirtelen elapadt.
- Évkönyv!
- Parancsolsz?
- Ne aggódj, hyung, mi sem értjük őt - vágódik le mellém Changkyun.
- Szerintem, az évkönyvet keresi - siet segítségemre Minhyuk.
- Pontosan! - bólogatok, átgondolva, mi célból ültem be a könyvtárba, közéjük.
- Hanyasat?
A legésszerűbb a tavalyi lenne, mert úgy volt jelen a kávézóban, ám az is érdekel, milyen lehet most. Csak nem változott annyit, ugye? Mindegy, nem kockáztatunk, csupán napok kérdése, és láthatom teljes valójában. Addig elég lesz a tavalyi is…
- Tizenheteset.
- Hozom - ugrik Minhyuk, mint volt könvtáros, ki mindenki másnál jobban tudja, mit merre kell keresni.
- Minek az neked? - mér végig felvont szemöldökkel Kihyun, félreérthetetlenül kifejezve irányomba kétkedését.
- Kíváncsi vagyok valamire - vonok vállat hetykén, bár kár lenne hazudni, hamarosan mindenkit be kell avatnom az érdekelt személy kilétére.
- Mire? - dől előre Jooheon az asztalon, csillogó tekintettel fürkészve szerény személyemet.
- Meg is volna - tér vissza Minhyuk, ezzel kihúzva engem a válasz alól.
- Egy Hyungwon nevű srácot keresek. Nem tudod, hanyadikba jár?
- Mi a vezetékneve?
- Fogalmam sincs - villantok rá kínos vigyort, őt azonban nehezen lehet kihozni a sodrából, elég türelmes ember.
Miközben mi az osztályok névsorait bújjuk, a többiek kérdések százával halmoznak el, csak éppen nem figyelek rájuk, mert őszintén, fogalmam sincs, milyen ésszerű magyarázatot adhatnék erre. Nincs is. Elárulni meg még mindig nem szándékozom, tehát csak hallgatok.
- Megvan!
- Parancsolj - tolja át elém a könyvet, engedve jobban szemügyre venni.
Ez a fiú nem hogy nem kövér, egy teljesen rendben lévő, helyes srác. Így már végképp nem értem…
Különös látni azt, akinek az elmúlt hónapban a gondolatait, gondjait, érzéseit olvastam. Megmozgat bennem valamit, hogy egy ilyen alakban, mennyire mély bánat lakozik, s ez igazán rosszul érint.
Ám mindközül a legrosszabb az, hogy, bár még sosem találkoztam vele élőben, komolyabb érzéseket kezdtem iránta táplálni, mint azt hinni mertem volna…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése