Hoseok tőle szokatlan módon ideges, és fel-alá járkálva a lakásban keres valami - a többiek számára - ismeretlen dolgot, de eddig minden azt hivatott mutatni, hogy bizony sehogy sem találja. A banda ma igencsak zajos, látszólag jó a hangulat, ráadásul teljesen jogosan, elvégre reggel tökéletesítették az új koreót, kora délután felvettek két számot, ezzel teljesen üressé téve a holnapi napjukat is, mit így benti szabad foglalkozásnak, illetve alvásnak lehet szentelni, ami azt is jelenti, hogy ma sokáig szórakozhatnak. Hoseok viszont fáradt… Nagyon fáradt. A szobájukban Kihyun telefonál valakivel, a másikban Jooheon rappel, kint meg a csapat legidősebb, valamint legfiatalabb tagja, azaz Hyunwoo és Changkyun társalognak és nevetgélnek valamin. Minhyuk csak bolyong. Mindenkihez beszél, mindenkivel próbál kommunikálni, ám közben takarít, ami sokakból nemtetszést vált ki, főleg, mikor valami miatt arrébb kell menniük.
Hoseok, feladva a nyugodt hely utáni sóvárgást, egyszerűen csak bevágódik a vécére és annak lehajtott tetejére telepedve veti fejét a falnak, hogy mélyeket szusszanva hunyhassa le szemeit. Szinte érzi, ahogy átjárja a béke, s könnyedén el is aludna, ha nem nyitna rá valaki alig öt perc elteltével.
- Hyung, ne haragudj, de kimennél? - toporog Changkyun az ajtóban, még csak meg sem kísérelve a kopogást.
Hoseok ajkait egy ideges morranás hagyja el, ahogy feláll, és komótos léptekkel távozik a helyiségből, biztosra tudva, hogy a következő fél órában úgysem szeretne ide visszatérni. Céltalan kóválygását folytatva köt bele minden szembe jövő tárgyba, ezzel némileg elérve, hogy bolondnak titulálják, ám mivel efelől eddig sem volt kétségük a többieknek, ő sem szentel neki nagyobb figyelmet.
- Megjöttem! - vágódik be az ajtó a forgatásról hazatért fiú mögött, kinek már ereje sincs körbejárni, hogy üdvözölje a többieket, elvégre jelentősen kevesebb szabadidővel rendelkezik, minek két elég fontos hobbija az okozója.
Hyungwon a szobájukba csörtetve vágja le a bal oldali emeletes ágy mellé a táskáját, feltett szándékkal, miszerint később elrámolja a leader helyétől, azonban most csak felnyúlva matracára magához veszi a pizsamának használt rövidnadrágját, illetve trikóját, és elvonul egy gyors tusolás reményében.
A banda többnyire tekintettel van a fiúra, így kicsit halkabbra veszik a dolgot, de még mindig nem annyira, hogy pihenni lehessen. Hoseok türelme vészesen fogy, s már azt latolgatja, hogy kifekszik a folyosóra, csak hadd aludjon egyet. Háta mögött összekulcsolt kezekkel, nehéz léptekkel és lógatott orral csoszog a két szoba előtt, miknek ajtaja nyitva van, hogy ki és be is tökéletesen hallható legyen minden. Épp fordulna vissza, hogy a következő körét kezdje, mikor kis híján beleütközik az immár tiszta Hyungwonba.
- Bocsi - kerüli ki.
A fiatalabb szemei karikásak, és annyira ijesztően tud nézni, hogy néha Hoseoknak még az is eszébe jut, hogy bocsánatot merjen-e kérni egyáltalán a létezéséért? A szőr is feláll a hátán, mikor öntudatlanul elbambul, olyan kifejezéssel, mint aki mindjárt lemészárol mindenkit.
- Várj, mindjárt jövök - hallatszik bentről, mire megtorpanva pillant a telefonját ágyra helyező Kihyunra, ki gyors léptekkel elhagyja a szobát, ezzel magára hagyva Hyungwont.
Hoseok agyában egy ötlet rajzolódik, ahogy az alváshoz készülődő fiúra emeli tekintetét, majd elhatározva, hogy tényleg bármire képes egy kis nyugalomért, az emeletes ágyhoz lép, egyik lábát a második fokra teszi és felrugaszkodva térdel a matrac szélére.
- Hyung? - pillant álmatagon összeszűkített szemekkel az idősebbre.
- Sss - pisszegi le, ahogy felemelve a takarót, Hyungwon fölé térdel, s óvatosan ráfekszik az egyre éberebb társára, ám még mindig nem hagyja szóhoz jutni. Magukra terítve a paplant, mereven fülel, míg meg nem hallja Kihyun közeledő lépteit. Amint a szoba parkettája reccsen, ajkait erőszakosan nyomja Hyungwon szájára, kinek tiltakozni sincs ideje, miközben az idősebb nyelvével átfurakodva igyekszik minél hevesebben csinálni, oldalt tekintetét Kihyunon tartva.
- Aha, öhm… - emeli füléhez telefonját, hogy folytassa a beszélgetést, de felpillantva a párosra, pár lefagyott másodpercig csak összeráncolt szemöldökkel és valami értetlen mosollyal figyeli őket, majd inkább úgy dönt, hogy nem fűz semmit a dologhoz, csupán kivonul, és rájuk csukva az ajtót hagyja magukra őket.
- Ahh - lélegzik fel Hoseok, elválva a fiatalabbtól, s kényelmesen mellé dőlve vigyorog sikerén.
- Hyung, megvesztél?! - támaszkodik fel Hyungwon, hogy haragosan kikérje magának az előbbit, hevesen törölgetve közben összenyálazott száját.
- Így legalább neked is és nekem is van egy kis nyugtunk - húzza arrébb a párnát, hogy teljes lelki békével nyugovóra térhessen.
- Menj le!
- Nem.
- Hyung, menj le!
- Jóéjt, Hyungwonnie - karol a nyakába és rántja vissza, azt remélve, hogy így csendben marad.
- Menj már le! - tapasztja tenyereit az idősebb mellkasára és elkezdi feszíteni, hátha megszabadul tőle, ám öt perc intenzív viaskodás után feladva a felesleges harcot, haragosan elfordul.
Fáradtságuk lévén mindkettejüket könnyen elnyomja az álom, azonban arra egyikőjük sem számított, hogy mi lesz a következménye a kis eseményüknek. Éjféltájt susmorgásra és vaku villanásokra ébrednek, mire egy ideig csak fáradt morgás a reakció, majd Hoseok végül úgy határoz, hogy kideríti, mégis mi folyik körülöttük, ugyanis Hyungwon mellett akár bombát is lehetne robbantani, ő nem fog megmozdulni.
- Most komolyan? - nyög az ágyat körülvevő és telefonjukat feléjük tartó tagok láttán. - Mit csináltok?
- Mért nem mondtad, hogy együtt vagytok? - ugrál csillogó szemekkel Minhyuk, türelmetlenül várva Hoseok válaszát.
- He? Mi ne- - pattannak ki Hyungwon szemei és már kezdene tiltakozni, de újdonsült állítólagos párja megállítja benne.
- Nem szerettük volna, hogy kényelmetlenül érintsen titeket - menti a menthetőt, bízva benne, hogy ez később még több pihenést nyújt számára.
- Hát… - vakarja zavartan a tarkóját Hyunwoo. - Biztos jó ötlet ez? Mármint persze, azt csináltok szabadidőtökben, amit akartok, de ez semmiképp sem derülhet ki.
- Nem is fog - inti le az aggódó vezetőt, kissé megkönnyebbülve a reakciójától.
- Annyira állat - nevet fel Jooheon, s Kihyun is kezd szép lassan magához térni, ám nemtetszés egyedül Changkyun arcáról olvasható le.
- Akkor szoktátok csinálni, mikor mi alszunk? - ráncolja a homlokát a fő vokalista, mire Hyungwon újfent késztetést érez a megszólalásra, de mint eddig sem, megint nem kap rá lehetőséget.
- Lehet - von vállat könnyelműen Hoseok. - Most viszont, ha kérhetném, menjetek ki, vagy feküdjetek le aludni, bánom is én, de nekünk ki kell pihenni a napot - kacsint sokat sejtetően, mire a többiek fintorogva, vagy éppen jót vigyorogva elhagyják a szobát.
Hyungwon kinyitja a száját, s alaposan átgondolja, mit szeretne pontosan mondani az idősebbnek, ám végül becsukja és teljesen az ágy külső korlátjához húzódva távolodik el Hoseoktól,majd alszik tovább.
A következő napokban szinte rendszerré válik, hogy az idősebb rámászik, mikor ő pihenne, azonban szerencséjére a csókok meglehetősen ritkák, maximum akkor, mikor valaki van a közelben. Hyungwon még meg is békélne a dologgal, azonban az érzései nincsenek vele tisztában, miszerint Hoseok vele egynemű, valamint a banda tagja. Nem számít, hogy a többiek elfogadták őket, elvégre az egész csak színjáték, amiben ő meglehetősen jó - még ha nem is ismerné be -, de ez volt az utolsó, amire szüksége volt neki. Beleszeretni Hoseokba.
Igyekszik minden gondolatot kizárni, mikor a legváratlanabb pillanatokban betelepszik mellé, az ölébe húzza, netán szerelmesnek tűnő csókot lop tőle, elhitetve magával, hogy ez segíti őt a színészkedésben, de mélyen belül tudja jól, hogy sajnos ez nincs így. Hoseok minden közeledésére a lehető legellenségesebben reagál, ám ez nemhogy eltántorítaná őt, inkább folytatásra ösztökéli. Hyungwonnak kezd nagyon elege lenni ebből…
Rengeteget harcolt azért a három napért, hogy el tudjon menni Japánba fellépni és bizonyítani tudását, mint DJ, azonban hazaérve más vágya sincs, mint ezt kialudni, hogy aztán holnap behozhassa a lemaradását. Csomagját a szekrény elé téve vesz magához egy törülközőt, valamint alvós cuccát, és csendesen elvonul a fürdőszobába, vidáman konstatálva, hogy bár mindenki alszik, az ő ágya kivételesen üres.
Ruháit ledobálva hagyja szanaszét a csempén, majd belépve a zuhany alá, szinte forróra állítja a hőfokot, annak ellenére is, hogy kint ma különösen meleg van. Kellemes ejtőzéséből az ajtó nyikorgása rántja ki, de nem szentelve neki különösebb figyelmet, lehunyt pillákkal élvezi az arcába csapó vizet, míg nem valaki a fülkébe belépve fog kétoldalt vállára.
- Mit csinálsz? - kérdi kihallható mosollyal Hoseok.
- Minek tűnik? - sóhajt egyet lemondóan, igyekezve nem arra gondolni, hogy tulajdonképpen meztelenül áll mögötte. Már máskor is látta ruha nélkül, mint ahogy a csapatból mindenkit, de ez most mégis más.
- Alszol.
- Akár, de ha tudnád, milyen jó volt az elmúlt napokban egyedül… - mondja némi éllel. - Élvezném ezt zuhanyzás közben is.
- Pedig segíthetek.
- Nem kell, köszönöm - int neki, hátha ezzel megszabadul tőle, de az idő beigazolni látszik, hogy ez megint nincs így. - Hyung, komolyan, mit akarsz? - tekint rá válla fölött.
- Azt, amit te - hajol egészen közel, hogy szavait a fiatalabb fülébe súghassa, ki érzi, hogy odalent valami nagyon nincs rendben tőle, azonban igyekszik megtartani higgadtságát. Addig jó, míg mögötte van.
- Mármint? - kérdez vissza elfojtott vágytól rekedtes hangon.
- Tusolni - simul Hyungwon hátához, hogy előrébb tolja, ezzel némileg beérve a zuhany alá. A fiatalabb ajkait egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el, mit Hoseok észre is vesz. - Tán másra számítottál? - nyom egy puszit nyakhajlatába, egyik tenyerét a hasára csúsztatva.
- Ya, ne már! - rántja el onnan a kezét, és hevességében megfordulva kezd ingerülten hadonászni, ám teljesen feleslegesen, mert Hoseok elhátrált, hogy alaposabban szemügyre vehesse őt.
- Ajjaj - vezeti tekintetét íriszeibe egy incselkedően széles mosollyal, mire Hyungwonnak leesik a meglepődés tárgya.
- Baszki - nyög magatehetetlenül, kezével eltakarva merevedését - már amennyire tudja. - Kimennél?
- Engem nem zavar - von vállat, ha lehet, még szélesebb vigyorral arcán.
- De engem igen!
- Ugyan már, Hyungwonnie, nem szégyen, hogy bejövök. Sokan vannak így.
- De nekem nem…! - kezdeni tiltakozni, ám eszébe jut, hogy teljesen felesleges, Hoseok úgysem hinne neki. - Áh, mindegy, csak menj ki.
- Hadd segítsek - tesz egy apró lépést, mire a fiatalabb teljesen a falhoz simul.
- Sokat segítenél vele, ha eltűnnél - mondja immár teljesen haragosan. - Hyung - teszi még hozzá, hogy azért mégse tűnjön olyan illetlennek.
- Miattam van, nem? - vesz visszább vigyorából, remélve, hogy ettől vallani fog a másik.
- Nem! - vágja rá hezitálás nélkül, ezzel tulajdonképpen elárulva magát.
- Nyugi, jó? - néz szelíden Hyungwon ködös, ugyanakkor kétkedő íriszeibe, s fokozatosan közelebb araszol, mígnem már teljesen a magasabb fiú elé kerül.
A megszokottól eltérően ajkait most gyöngéden tapasztja a fiatalabb párnáira, és minden követelődző mozdulatot mellőzve adja meg a lehetőséget, hogy önszántából viszonozhassa a csókot, mire nem is kell sokat várnia. Hyungwon bizonytalanul ad utat Hoseok nyelvének és próbálja felvenni ritmusát, míg meg nem érzi simogató ujjait az oldalán, mik fel-alá járva cirógatják felhevült bőrét. Önkéntelenül szusszanva adja társa tudtára tetszését, mitől ő felbuzdulva tér lejjebb csípőcsontjára, majd onnan combjára. Alaposan kikerülve tagját simít körbe medencéjén, mindig éppen csak “véletlen” hozzáérve figyelemért ágaskodó nemességéhez, ezzel vészesen fogyasztva Hyungwon türelmét, aki egyedül abban biztos, hogy legyen bármi, de nem fog se kérni, se követelni semmit.
A fiú mellkasából egy nyögés szakad fel, ahogy Hoseok köré fonja ujjait, mi egyenesen a férfi szájában lel nyugalmat, elnyomva azt alvó társaik elől. Először csak ismerkedik vele, teljesen ráérősen fogdossa, mitől a fiatalabb nagyon küzd, inkább a csók felé terelve figyelmét, mintsem a lent történő események irányába. Minden másodperccel egyre nő a vágya, ám még stabilan tartja magát ennek kimutatását illetően.
Hoseok egy kényelmes tempót felvéve kezdi el húzgálni rajta a bőrt, ajkaival áttérve Hyungwon arcára, majd onnan a nyakára, keresve a fiú legérzékenyebb pontjait. Ugyan sokszor csókolóztak már, de eddig egyáltalán nem volt szándékában bármit is kiváltani vele társából, ami jelenleg nagyon megváltozott. Sosem tagadta, hogy szerinte Hyungwon helyes, ám ugyanezt elmondja mindegyik tagról.
- Hyungh - veti lapockáit a hűvös csempének, miközben Hoseok párnái már kulcscsontján vándorolnak, kezével egyre gyorsabb tempót diktálva.
- Tessék? - pillant fel rá egy féloldalas mosollyal, s saját szemeiből kikotorva előre tapadt tincseit, alaposan megvizsgálja a fiú minden milliméterét.
- Neh - nyögi elhalóan.
- Mit ne? Ezt? - nyal végig szegycsontján, tekintetét Hyungwon íriszeibe mélyesztve. - Vagy ezt? - csókol egyik mellbimbójára, közben lassabban, de annál erősebben kényeztetve tagját, mibe a fiatalabb egész testében beleremeg.
Nem tud válaszolni. Valójában mást sem szeretne, mint hogy folytassa, mégis késztetést érez az ellenkezésre, elvégre tudja, hogy ez egyáltalán nem helyes, ráadásul csak felesleges csalódáshoz fog vezetni.
Hoseok Hyungwon párnáihoz visszatérvén vonja egy eddigieknél is mélyebb, valamint szenvedélyesebb csókba, a végletekig gyorsítva tempóját, mire a fiú feje hátrabukik, ezzel szabad utat adva nyakához, mit az idősebb nem rest foltokkal és kisebb harapásnyomokkal elárasztani. Hyungwonnak tulajdonképpen ez szörnyen imponáló, mi csak fokozza vágyát, ám ahogy megérzi ölében az egyre terjedő forróságot, félredobva gátlásait mozog bele társa markába, már csak azzal foglalkozva, hogy elérje a célt. Körmei görcsösen csúszkálnak a csúszós csempe felületén, folyamatosan keresve a fogást rajtuk, mire szinte esély sincs, mégis ezt látja a legnormálisabb levezetési módnak.
- Elh… fogokh… - figyelmezteti Hoseokot, ezzel lehetőséget adva neki az elhúzódásra, de neki eszében sincs semmi hasonlót tenni. Végignyalva ádámcsutkáján mélyeszti egy váratlan pillanatban közvetlen álla alá fogait, mire Hyungwon felnyüszítve ereszti combjára élvezetét, azonban még párat húz rajta, kitornázva belőle minden cseppet. A fiatalabb lepillant tettük nyomára, viszont rögtön vissza is tekint, amint meglátja Hoseok mereven álló nemességét. A gondolatok rögtön ostromolni kezdik, hogy netán miatta van és van rá esély, hogy tényleg érdekli őt, illetve, netán csinálnia kéne neki is valamit, de a férfi hamar visszarántja gondolatai közül.
- Segítek letusolni - nyúl át felette a zuhanyfejért, hogy levéve azt irányíthassa Hyungwonra a vizet, ki készségesen tűri, ahogy az idősebb mindenhol benedvesíti, majd átadva neki az irányítást, tusfürdőjét felvéve nyom egy jókora adagot markába és oszlatja szét vállain, mellkasán, hasán, hátán és lábain, igyekezve elkerülni a kellemetlen helyzeteket. Gyorsan lemosva róla az anyagot, eltávolodik tőle és egy szelíd mosollyal intézi felé szavait. - Menj csak, mindjárt megyek én is.
- Jó - bólint tompán, pontosan tudva, hogy Hoseok miért küldi ki, mitől kissé megnyugszik, mert így semmiképp sem neki kell.
Gyorsan kilépve mellőle dörgöli át magát a törölközővel, éppen csak annyira, hogy ne ragadjon rá a ruha, miközben felveszi, s sebes léptekkel elhagyja a fürdőt. Beérve az átnedvesedett anyagot kiteríti a korlátjára, majd felmászik az ágyba és kényelmesen elhelyezkedve pörgeti át az elmúlt fél óra eseményeit. Egyszerűen képtelen elhinni, hogy Hoseok őt komolyan kielégítette, de az idegesítő rejtély maradt számára, hogy mégis mi okból csinálhatta. Míg erre keresi a választ, megérkezik gondolatai főszereplője is, ám ahelyett, hogy befeküdne mellé, mint azt máskor is tette, ezúttal saját fekhelyéhez lép, és telepszik le rá, ezzel Hyungwonban teljes káoszt okozva.
Az ébredés keserűbb, mint eddig, mikor még menekült Hoseok elől, mi a reggeli készülődés során csak fokozódik. Még véletlen sem néz rá, egyáltalán nem érinti, ugyan olyan közömbös és nemtörődöm, akár a többiekkel. Ugyan fáj neki és zavarja, pontosan tudta, hogy ez lesz, így inkább kizárva a felesleges gondolatokat, csakis az előtte lévő napra koncentrál, alaposan megtervezve mikor mit csináljon a szüneteiben. Nem sok mindenről maradt le, de azokat mindenképp be szeretné hozni.
A délelőttjük laza, ezért tíz és tizenegy közt van ideje felvenni a dal ráeső részét, ami lényegében két sor, mihez túl sokat gyakorolnia sem kellett, majd az ebédet már csakazértis kihagyja, hogy ne kelljen egy légtérben többet lennie Hoseokkal, mint amennyit ténylegesen muszáj. Kora délután fanmeetingre mennek, hova már kellően álmosan érkezik, min egyáltalán nem segít a több tucat őrült rajongó, akik mindenféle lehetetlen kérdéssel traktálják, vagy furcsa dolgokra veszik rá, de készségesen teljesítve mindent mosolyog szakadatlanul, míg valaki van előtte. Innen közvetlen fotózásra mennek, mihez új haj, smink, valamint felszerelés kell, ami újabb másfél órát vesz igénybe, nem beszélve a tényleges eseményről. Fáj az arca a sok erőltetett mosolygástól, de közel sem annyira, mint a szíve, amiért Hoseok egyáltalán nem veszi őt észre. Rengeteg kérdése lenne hozzá, de nincs elég bátorsága feltenni őket, illetve, értelmét se látja, hiszen az ő döntése volt, amit csinált. Az ő “kapcsolatukban” nincsenek semmiféle elvárások, elvégre csak megjátsszák. Az már mellékes, hogy az ő véleménye már akkor is figyelmen kívül lett hagyva…
Nyolcra hazaérve, mindenki átöltözik egy kényelmesebb felszerelésbe és rohannak is tovább a céghez, hogy elkezdhessék a táncot gyakorolni. Útközben a kocsiban végig a dorama szövegeit gyakorolja, miközben a többiek alva, vagy éppen zenét hallgatva vészelik át azt a fél órát.
Táncolni különösen szeret, s általában nem is szokott vele gondja lenni, ám most rengeteget ront, ami többnyire akadozó figyelmének tudható be. A többiek már fáradtak, mindenki menne haza, de míg nem tökéletesítik a szám első felét, a tanár nem enged el senkit, minek egyetlen akadálya Hyungwon. Ha nem rossz irányba fordul, vagy rossz lábbal lép, netán ellentétes kezét emeli, akkor valakinek nekimegy, esetleg véletlen kigáncsolja. Hamar közveszélyesnek titulálják, de végül összeszedve magát, egyszer hibátlanul végigviszik a kijelölt versszakokat, hogy a tánctanár egyedül hagyva őket intsen mindenkit távozásra. A többiek rögtön sietnek is kifelé, egyedül Hyungwon az, aki leülve a terem közepére szemez saját tükörképével, azt latolgatva, hogy megéri-e még bent maradni és gyakorolni, ami kicsit tereli a gondolatait, vagy menjen haza és feküdjön le aludni, mi jelen esetben itt sem okozna neki különösebb gondot. Már épp a tánc mellett dönt, mihez fel is áll, mikor nyílik az ajtó és megjelenik Hoseok, ezzel egy leplezetlen fintort kiváltva belőle.
- Örülök, hogy szeretsz, de attól még beszélnünk kell - vágja vállára kézfejét, ezzel hátához lendítve sporttáskáját, s egészen elé állva sóhajt nagyot, mielőtt belekezdene. - Tudom, hogy tegnap túl messzire mentem, sajnálom, sőt, abbahagyhatjuk ezt az egészet is, de utálom, hogy egyfolytában kerülsz. Egy marha voltam, belátom, viszont megbántam…
- Mi? - ül ki a teljes értetlenség Hyungwon arcára. - Én nem kerüllek. Te hagytál tegnap este egyedül.
- Csak nem akartalak már felkelteni - mondja teljes őszinteséggel, végig a fiatalabb szemeibe nézve.
- És akkor ennyi? Nem mászol rám többet, nincs több csók, semmi?
- Hm - bólint határozottan, mitől Hyungwonban felmegy a pumpa.
- Hyung, te ezt direkt csinálod?! Játszadozol az érzelmeimmel, majd mikor már biztos vagyok benne, hogy mi a helyzet, faképnél hagysz?! Komolyan, miért pont velem kezdtél ki?! Miért utálsz ennyire?! - emeli fel a hangját a kelleténél jelentősen jobban.
- Hyungwonnie - hökken meg Hoseok.
- Áhh, hagyj - rivall rá, s elrohanva mellette, gyorsan összeszedi a cuccait és lesiet a kocsihoz, hogy ő üljön be elsőnek, Jooheon helyére, ahol az idősebbnek esélye sincs a közelébe kerülni.
Idővel mindenki megérkezik a járműhöz, hol a levegő olyan fagyott, hogy szinte tapintani lehet. Hyungwon szörnyen ideges, de nem akart jelenetet rendezni a cégnél, ahol minden helyiségben több kamera is van, így jobb ötletnek tűnt a menekvés. Ez a házig egészen hatásos, ám onnan nincs hova tovább, hiszen együtt laknak.
- Figyelj, beszéljük meg - kapja el Hoseok a magasabb alkarját, amint beértek az épületbe.
- Van mit? - torpan meg, hogy lehető legmérgesebb tekintetével nézzen végig társán, ki erre egyáltalán nem reagál.
- Van! Azt mondtad, már biztos vagy benne, hogy mit érzel… Tehát? - biccenti oldalra a fejét várakozóan. Hyungwon egy pillanatig a többiek irányába mered, ők azonban már beléptek az ajtón, így kettesben maradtak.
- Miért fontos az? - áll ellen dacosan.
- Mert én is biztos vagyok.
- Na, ez örvendetes… Ha már mindenki biztos mindenben, engedj menni - ránt egyet kezén, hogy visszaszerezze elbitorolt végtagját, de ezzel csak erősebb szorítást ér el.
- Előbb mondd el - szegi fel állát, idősebb létének jogát felhasználva.
- Nem fogom - vonja össze szemöldökét.
- Felőlem itt is aludhatunk… - közli elszántan, azt remélve, hogy megtöri Hyungwont, de ez közel sincs így. Újabb vállrándítás, majd fejét elfordítva tanulmányozza a citromra mázolt falakat, teljesen figyelmen kívül hagyva Hoseokot. - Ne csináld már, cseszett álmos vagyok!
- Akkor akár el is engedhetsz…
- Még mit nem! Kitartok a döntésem mellett.
- Klassz.
- Hyungwonnie, kérlek. Tényleg csak azért választottalak téged, mert te eleve aludni akartál, nekem meg mindenem kivolt a többiekkel, de már máshogy döntöttem volna.
- Ja, hogy meg is bántad? - kapja rá tekintetét, töménytelen fájdalommal csillogó íriszeiben. - Én kérek elnézést, amiért nem felelek meg neked, de tudod mit?! Rohadtul nem érdemled meg, hogy szeresselek! Hülyét csináltál belőlem magam és mindenki más előtt is! - rántja ki karját az idő közben meglazult szorításból, s indul meg a lakás felé.
- Tehát szeretsz? - ered a nyomába egy boldogságban úszó, letörölhetetlen vigyorú Hoseok.
- Jézusom, hagyj - próbál megszabadulni tőle, de beérve is folyamatosan a sarkában lohol.
- Tényleg szeretsz? - ugrál a háta mögött, mire kis híján az arcába vágódik a szobájuk ajtaja, ám ez sem tántorítja el.
- Nem - dobja le csomagját a falhoz.
- De azt mondtad - mutat rá nagy vidáman.
- Nem mondtam - tagad rendületlenül, még véletlen sem nézve az idősebbre.
- Hazudsz - rúgja le cipőit, mit Hyungwonéi követnek, s ő lezártnak tekintve a témát, felmászik az ágyába, de már maga sem tudta mért hitte, hogy ezzel megszabadul Hoseoktól. - Hallottam - mászik fel utána és a matrac végébe térdelve nézi végig szemérmetlenül, ahogy a fiatalabb pólót cserél, valamint megszabadul farmerétől, de rájőve, hogy pizsama nadrágja leesett, csak gondterhelten sóhajt egyet.
- Jó neked…
- És tudod, én mit érzek?
- Gondolom éhes vagy - vezeti rá unott tekintetét, mi alatt ezernyi gondolat cikázik.
- Ennyire primitívnek nézel? - horkan fel szakadatlan jókedvvel.
- Erre inkább nem válaszolok - játssza továbbra is a keményet, de valójában retteg tőle, hogy Hoseok miként vélekedik erről az egészről.
- Gonosz vagy, Hyungwonnie - dől előre, hogy megtámaszkodjon karjain. - Pedig én szeretlek - biggyeszti le alsó ajkát, majd megragadva a fiú bokáit, egy rántással vágja hátra, s húzza be félig maga alá. - És mi következik abból, ha mindketten szeretjük egymást? - súgja arcába a megszeppent srácnak.
- Alvás - nyel egy nagyot, tüzetesen átvizsgálva Hoseok vonásait.
- Hát hogyne - furakodik be lábai közé és ráereszkedve támaszkodik meg alkarjain feje mellett, hogy egy gyengéd, hívogató csókba invitálja, mire a szoba két másik tulajdonosa pont ezt a pillanatot választja betoppanásra.
- Ömm - mereng egy másodpercig Hyunwoo a magukat egyáltalán nem zavartató párost figyelve - bár inkább csak Hoseokot nem érdekli a dolog, Hyungwonnak nincs választása. - Te ehhez még kicsi vagy - takarja el tenyerével Kihyun szemeit és elkezdi hátrálva kifelé húzni.
- Dehát idősebb vagyok nála! - hadonászik az ágy irányába, ám teljesen hasztalan, elvégre ő sem szeretne semmi olyannak szemtanúja lenni, amire esetleg nem állna készen se most, se soha az életben.
- Nem baj, én is kicsi vagyok hozzá - csukja rájuk az ajtót.
- Mm, most, hogy így egyedül maradtunk, van pár ötletem, mit csináljunk - dörmögi az idősebb, némi levegőhöz juttatva párját.
- Aludjunk - jelenti ki pihegve.
- Te csak az alvásra tudsz gondolni? - tolja magát feljebb, hogy onnan vizslathassa őt.
- Hm… - csinál úgy, mint aki gondolkodik. - Ja.
- Hát akkor most felejtsd el szépen, mert bizony kevesebb fog belőle jutni - hajolna vissza ajkaira, ha Hyungwon nem fordítaná el a fejét.
- Tényleg azt mondtam, hogy szeretlek? Fú, bocs, nem úgy értettem. Egyáltalán nem szeretlek - fordul meg teljes testével.
- Ya, ilyet nem játsszunk! Ha utálsz, akkor is a nevemet fogod nyögni! - rántja vissza a hátára.
- Ahh, Hoseok hyung, hagyj békén - tesz eleget “kérésének”, egyik kezével lenyúlva a takaróért.
- De csak mert tényleg sűrű napunk volt. Holnap már nem menekülsz - telepedik le mellé, megadva az áhított nyugalmat.
- Majd meglátjuk… - mosolyodik el Hyungwon, s figyelve, ahogy bokszerre vetkőzik az idősebb, arrébb csúszik, hogy helyet adhasson neki. - Nem kéne szólni a többieknek, hogy bejöhetnek?
- Még mit nem… - bújik hozzá és átölelve őt, lehunyja szemeit, átadva magát a fáradtságnak és egyben megkímélve folyton álmos társát.
